Tájak – Korok – Régiók, 4. rész: Erdély és Moldva néprajzi emlékei bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Tájak – Korok – Régiók, 4. rész: Erdély és Moldva néprajzi emlékei

| Hazai tájakon, Uncategorized | 2016-08-17

A székely kultúra tárgyi emlékei

Székelyföld jelentős része hegyvidék, így a lakosság alapfoglalkozásai közé elsősorban az állattartás, halászat, földművelés tartozott. Ennek megfelelően sok tárgyi emléket őriznek a múzeumok a pásztorkodás és az állattartás kapcsán (faragások, gyapjú ruhakészítmények, sajtárok, üstök, kolompok,rovásbotok).

Sok földművelő eszköz is van a múzeumok, tájházak gyűjteményeiben: faásók, faekék, vas ekepapucsok, gabonamérő eszközök, fakupák. Különösen jelentősek a szép megmunkálású fazekas termékek, így például a karcolt körvonalú, ember-, szarvas-, madár- és virágdíszes bokályok.

Gyönyörű kályhacsempe-gyűjteményekkel is büszkélkednek egyes székelyföldi múzeumok, mint például a Székely Nemzeti Múzeum. Itt csodaszép úrasztali terítők, szószéktakarók és serlegtakaró kendők is megtalálhatók. Varrottasok, hímzések is vannak a tárlatokban, de különösen a szőttesek említésre méltóak a kiállított tárgyak közül.

Az elsősorban földművelő csángók szőtteseiben a gyapjúval szemben a kendernek volt jelentősége. A vonalas szövésdíszítés hatására alakult a hímzőművészet is, elsősorban az ingvállon és az ingujjon. Az inghímzések leggyakoribb színe a piros-fekete, illetve a zöld szín volt.

A néprajzkutatók egyik kedvelt vizsgálati területe: Moldávia

A moldvai csángó magyarok történetének, nyelvének, etnikai és vallási identitásának alakulása a múlt század óta foglalkoztatja a magyar tudósokat. Mivel ez a népcsoport napjainkig megőrizte az archaikus magyar népi kultúra számos értékét, a néprajzkutatók, nyelvészek, történészek, művelődéstörténészek mindig nagy érdeklődéssel fordultak e tájegység felé.

A moldovai magyarok évszázadokon át tudatosan ragaszkodtak saját vallásukhoz, nyelvükhöz és hagyományaikhoz. A római katolikus felekezethez való tartozásuk, mely alapvetően elhatárolta őket az ortodox hiten lévő románságtól, már a középkor századaiban identitásuk fontos részét képezte. A szellemi folklór műfajait (balladák, keservesek, népdalok, halottsiratók, archaikus népi imádságok, ráolvasások, vallásos népénekek, mesék, mondák, táncszók stb.) néprajzkutatók egész sora igyekezett feltárni.

A folytatás itt olvasható >>>

Nincs címke

450  megtekintés, 1 ma