Bátonyterenye – egy város három emlékezete bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Bátonyterenye – egy város három emlékezete

| Hazai tájakon | 2019-09-27

gyürky-solymossy-kastély bátonyterenye bástyája

A bátonyterenyei Gyürky-Solymossy-kastély jellegzetes bástyája (Csabai Hajnalka fotója)

A Palóc Világtalálkozók helyszíneit bemutató túránk  harmadik részében, Cserháthaláp és Bárna után úticélunk Nógrád megye harmadik legnagyobb városa, az első (és azóta többszörös) házigazda, Bátonyterenye. A megállót nemcsak a település mérete, hanem látnivalóinak sokszínűsége is indokolja. Az egymást követő évszázadok adnak itt randevút egymásnak. Találhatunk archeológiai leleteket, barokk kastélyt, palóc tájházat és utalásokat a közelmúlt bányászvárosának életére is.

A terület már a bronzkorban is lakott volt, bár először 1216-ban említi írásos forrás Nagybátonyt, ekkor még Batun néven. Bátonyterenye azonban nem szerves fejlődés, hanem közigazgatási döntés értelmében jött létre, 1984-ben Nagybátony, Kisterenye és Szúpatak egyesítésével. A három városrész ugyanakkor a valóságban négy, ugyanis 1965-ben Nagybátony és Maconka is egyesült. A településrészek eltérő karakterisztikával rendelkeznek, amely még izgalmasabbá teszi a kirándulást. Kisterenye éke a Gyürky-Solymossy-kastély, amely a 18. század barokk építészetének kiváló állapotban fennmaradt bizonyítéka. Abban a korban a Felvidéken elterjedt hagymakupolás kastélyok közé tartozik, az egyetlen, amely a Trianoni békét követően Magyarország területén maradt. 

Palócok és bányászok városa

A kastély szomszédságában áll a Palócház, amely valószínűleg a 19. század második feléből származik. A tájházban három szobában mutatják be az egykor itt élt palócok mindennapjait: tisztaszoba, konyha és hátsó szoba várja a látogatókat. A szobák berendezései és használati tárgyai az építés idejéből származnak, de megtekinthetjük itt a palóc népviseletet is. Maconkán az 1950-es években épült fel a Bányaváros, ami hosszú évtizedeken keresztül biztosította a helyiek megélhetését, a bányászat hagyományai egészen a 19. századig nyúlnak vissza. Mostanra azonban inkább a Zagyván létesített víztározó tarthat számot érdeklődésre. Hazánk egyik legkedveltebb halastava, ahol a horgászoknak szinte kiapadhatatlan lehetőséget biztosít az itt élő több mint 150 halfaj. A fogási rekordot egy harminc kilogrammot is meghaladó busa tartja. A Maconkával egyesített Nagybátonyt szintén a bányaipar fellendülése virágoztatta fel, mi azonban az 1735-ben épült műemlék jellegű gótikus templom megtekintését javasoljuk. Ha pedig még ez sem volna elég: egy több mint 30 000 darabból álló képeslapgyűjtemény is rendelkezésünkre áll, amely bemutatja Nógrád vármegyét és lakóinak mindennapjait, a látogatás azonban csak április és október között lehetséges előzetes bejelentkezés alapján.