
Bélapátfalva meghatározó épülete, az Apátság (fotó: Papp Géza, kektura.blog.hu)
Bélapátfalva tele van meglepetésekkel. Ha megérkeztünk, biztosak lehetünk benne, hogy Palócföldön járunk, hiszen a helyieknél ma is él az ízes palóc tájszólás. Az apátság kihagyhatatlan, ahogyan a tanösvény, a Bélkő és a tópart is. Lehet, hogy egy nap nem is elég a kirándulásra.
Szarvaskőről észak felé fordulva, Eger közelében, a Bükk nyugati oldalán fekszik Bélapátfalva. A kisváros az Eger-patak völgyében, erdőktől körülvéve fekszik a Bél-kő lábánál. Nyelvhasználata és viselete alapján a néprajz egyértelműen a palóc települések közé sorolja. A Heves megyei városon keresztül halad az Országos Kéktúra. 1232-ben létesült itt ciszterci apátság, amelynek szomszédságában csapott össze IV. Béla király és serege az üldöző tatárokkal. Nevét a település környékét uraló Bél nemzetségről kapta. 1330-ban viszont mint “az Apát faluját” említik, 1415-ben már Apátfalvaként.
A hit alapjai
A fent már említett apátság a mai napig meghatározza Bélapátfalva történetét. Az 1534-es elnéptelenedését követően 1737-ben a barokk kor stílusának megfelelően kezdték helyreállítani. A következő helyreállítás a két világháborút követően, 1964-ben volt. Ekkor falkutatást is végeztek, aminek köszönhetően többek közt feltárhatóvá vált a vízvezeték és a kolostor alapzata is, mindkettő közel nyolcszáz év után. Az apátságba látogatva interaktív módon ismerhetjük meg a ciszterci rend működését és a szerzetesek életét, lehetőségünk van éjszakai idegenvezetést is választani. Ha pedig egy kis izgalmat szeretnénk átélni, bejárhatjuk az apátságot egy kincsvadászat keretében is.
A környék másik szakrális emléke a Gilitka-kápolna, amelyet Szent Anna tiszteletére szenteltek fel. A környék településeiről az Anna-napi búcsúkor, július 26-án zarándokok keresték fel a kápolnát. A második világháborúban az épület megsérült, ezért a búcsújárás is szünetelt. 2004-ben kezdődtek a felújítási munkálatok, amiket követően 2006-ban szentelték fel újra.
Festői kilátás szárazon és vízen
A település festői környezetét a Bélkő uralja. A mészkősziklák a középső- és késő triász korban képződtek. Mai formáját az évtizedes cementbányászat alakította ki. Csúcsára 5 kilométeres, hétállomásos tanösvény vezet az apátságtól, végigjárva megismerhetjük a hegy kialakulását, a környék növény- és állatvilágát. A két-háromórás túra végeztével mindenkit lenyűgöz a látvány: tiszta időben a Tátra vonulatai és a Tisza kanyarulatai egyaránt láthatóak.
Ha nem a magasságok vonzanak, hanem a víz, akkor is jó helyen járunk! Ám akkor a Lak-völgyi tó felé induljunk. A tó partja kiváló lehetőséget biztosít a természet élvezetére. Bográcsozhatunk, sportolhatunk, napozhatunk, horgászhatunk és gyönyörködhetünk a fölénk magasodó Bélkőben.
Hagyományőrző és kortárs
A bélapátfalvi Gesztenyés Kiállítóház több egy egyszerű tájháznál. Egyik termében a településről elszármazott Szabó Zoltán 18 akvarellfestmény tekinthetjük meg. Két másik teremben pedig a település keménycserép-gyárának termékei láthatók. A cserepek az 1846-os iparkiállításon is öregbítették Bélapátfalva nevét.
A település 2018-ben hívta életre a Bélkő Fesztivált. Az eseményen mindent áthat a kő, még a főzőversenyen is kőleves-készítésben mérhetik össze tudásukat a jelentkezők. A hagyományteremtő céllal létrehozott fesztivál minden korosztálynak egész napos szórakozást kínál.
A Bélapátfalvi Hagyományőrző Egyesületben a kis táncosokkal heti két alkalommal foglalkoznak. Az Egyesület vezetőjét, Orbán Krisztinát kérdeztük, mennyire játszanak fontos szerepet életükben a palóc hagyományok: “Teljes mértékben, felsőmátrai, eredeti, 1920-as évekből származó ruháink vannak. A nóták is ebből a kultúrkörből származnak.” Ugyanakkor – a huszonegyedik század elvárásaihoz igazodva – nemcsak néptánccal, hanem kertműveléssel is foglalkoznak. Nevükhöz fűződik a Magyarország Legszebb Konyhakertje verseny életre hívása.

Apró táncosok óriási lelkesedéssel (a Bélapátfalvi Hagyományőrző Egyesület fotója)